Férgek félénk a testemtől, Zeneszöveg hozzászólások

Jób könyve 1. Ez az ember feddhetetlen, igaz, istenfélő volt, és kerülte a rosszat.

Néha sírni volna kedvem de röhögök görcsösen vérben ázott szemekkel elmerengve a közönyben semmi sem érint meg idegennek érzem magam itt esténként hallom az elhunyt testvéreim szavait kiráz a hideg a kortól amiben megragadtam már nincs erőm hogy az érzéseim eltakarjam A fájdalom bennem - mély depresszióba fürdök ettől a rohadt világtól többet el nem tűrök. Próbálom hátrahagyni a testem de bent égek félek egyedül maradni - félem az estéket.

Elnehezül a szervezet a légszomjam egyre nagyobb itt rekedtem a romok alatt a remény már halott, a szemem még mozog de a testem már rég nem, utazok önmagamban - teljesen betéptem! Meg hát fönn a rózsadombon nem fognak úgy énekelni blues-t mint aki giardia q es a dzsungaságban, a férgek félénk a testemtől nélkülözésben.

Aki tud örülni egy zsíroskenyérnek, vagy egy almának karácsonykor. Az férgek félénk a testemtől elvesztem elnehezül a szemfedőm, egy pillanat alatt túl vagyok ezer esztendőn.

Egy letűnt kor elsárgult emlékeit őrzöm, az idő áramlásában elveszve bennem az ösztön kinyitja szemét sóhajt egy mélyet az éjben minden porcikámban az elmúlását érzem. A befagyott utcákon kihalt kirakatok mellett a jégtengerek felém sodorják a jeges szelet.

Az elhalt lelkek magára hagyták a környéket messzinek tűnik a múlt, talán nem is történt meg. Egy rideg világ verandáján elejtem könnyeim magamhoz szorítom a régről megmaradt könyveim.

A jelent hátrahagyva menekülök a múltba ha már a boldogságot innen a szél elfújta.