Természetes módon megszabadítva a parazitákat


Paraziták jelenléte a szervezetben

A paraziták szerepe a természetszerû "bio" állattartásban Oldalszám: Dr. Merényi László Természetes módon megszabadítva a parazitákat természetes körülmények között történõ állattartásnak sokféle elnevezése forog közszájon. Ezek mindegyike mögött tulajdonképpen azt kell érteni, hogy az évek során a minél gyorsabb eredmény elérése érdekében a mesterséges környezetbe szorított állatoknak a termelékenységre koncentrálva optimalizált takarmányozása helyett, elsõsorban — és lehetõség szerint — természetes táplálékforrást, — bizonyos korlátokon belül — szabad mozgást, természetes életteret biztosítva igyekszünk állati terméket elõállítani.

Az ilyen állattartásból származó egészséges termékek elõállításának lehetõsége egyre többet szerepel a médiákban és folyamatosan egyre több hívet szerez magának. Ez tulajdonképpen nem egy újdonság, csak a több száz éves hagyományok újjáélesztésének eredménye.

Te tudsz róla, hogy benned van-e parazita??

A mai szintetikus világban sokan úgy érzik, hogy az egészségük megóvása, szervezetük ellenálló képességének megõrzése könnyebben sikerül, ha kizárják a környezetükbõl és a táplálékukból a természetes módon megszabadítva a parazitákat bekevert mesterséges anyagokat.

Ezeknek a mesterséges anyagoknak gyorspácok, ízfokozók, tartósítószerek stb.

tabletták széles spektrumú bél parazitákhoz gyermekek számára

A déd- és nagyszüleinknek volt idejük arra, hogy a disznóvágás után megvárják a szalonna és a sonka sóban természetes módon megszabadítva a parazitákat páclében állását és a padláson való szikkadását. Sokunk gyermekkori emlékei között szerepel a húsvéti sonkabontás, amikorra a sonka elérte azt a minõséget, aminek ma sokkal rövidebb idõ alatt kellene megtörténnie.

Az újszerû tartási mód magától érthetõen többféle állategészségügyi kérdést vet föl.

A paraziták szerepe a természetszerû "bio" állattartásban - Agro Napló - A mezőgazdasági hírportál

A szabadban tartott állatoknak nagyobb a lehetõségük a vadon élõ állatokkal történõ érintkezésre és a különféle kórokozókkal való fertõzõdésre is. Egyes baktériumok okozta betegségeket pl. Itt azonban különbséget kell tenni a csak egyes állatfajokra pl. A sertések leggyakoribb féregélõsködõi az orsóféreg Ascaris suumaz ostorféreg Trichuris suisa vörös gyomorféreg Hyostrongylus rubidus és a gócos vastagbélféreg Oesophagostomum spp.

Nyelőcsőférgesség - csak egyszerűen

Ezek mind közvetlen fejlõdésû köztigazdát nem igénylõtalaj által közvetített férgek. Ebbõl következõen a fertõzõdés lehetõsége a szabadtartási körülmé-nyek között folyamatosan fennáll, ha az adott területet olyan állategyedekkel telepítették be, amelyek ezeket a parazitákat hordozzák. Az orsóféreg és az ostorféreg petéi vastag, ellenálló burokkal rendelkeznek, ami hosszú éveken keresztül megóvja a fertõzõ lárva életképességét és biztosítja a fogékony állatok fertõzõdésének lehetõségét.

Account Options

Egyes vizsgálatok kimutatták, hogy pl. A földigiliszták a sertések bélsarának elfogyasztásával a szervezetükben összegyûjthetik a petéket és mint közvetítõ gazdák egyes területeken hosszú ideig fenntarthatják a fertõzõdés lehetõségét. Az emberre nézve az esetek többségében halálos kimenetelû trichinellózist szintén a sertések közvetítik. A sertéstelepeken gyakorlatilag ki van zárva annak a lehetõsége, hogy az ott tartott állatok fertõzõdjenek ezzel a fonálféreggel.

A paraziták szerepe a természetszerû "bio" állattartásban

A vágóhídi húsvizsgálat garantálja, hogy az esetlegesen fertõzött hús nehogy közfogyasztásra kerüljön. A szabadon tartott sertések viszont nagyon könnyen fertõzõdhetnek, ha a parazita lárváját tartalmazó kisrágcsálók, borzok elhullott példányait megeszik.

természetes módon megszabadítva a parazitákat

Pont ezért a vaddisznóknál sem szokatlan ennek a trichinella fertõzöttségnek az elõfordulása. A vaddisznó és a házi sertés a trichinella fertõzöttséget minden különösebb baj és tünet nélkül átvészeli és az izomzatában hordozza a parazitát. Az ember szervezetébe a nyers vagy nem kellõen átsütött, -fõzött sertéshús elfogyasztásával kerülhet a parazita. Azok az élõsködõk is fertõzési veszélyt jelenthetnek, amelyeknek a fejlõdési ciklusában a sertés a köztes gazda szerepét tölti be és fertõzõdésének lehetõségével a szabadon tartás következtében számítani kell.

A ragadozókban róka, kutya, macska bélsárban gyakran megtalálható galandféreg Echinococcus granulosus petéibõl — a sertés szervezetébe jutva — a belsõ szervekben máj, tüdõ stb. A legfrissebb vizsgálatok eredménye azt mutatja, hogy ennek az élõsködõnek egy másik képviselõje E.

Ebbõl következõen várható, hogy a köztigazdákban pl. A szarvasmarha, a juh és a kecske hagyományosan legelõn tartott állat. Ezeknél az állatfajoknál fokozottan érvényes mindaz, amirõl eddig szó volt. A szaporaságot, a tejtermelést az utódnevelést, a súlygyarapodást, a takarmányértékesítést, ezzel együtt a gazdaságosságot alapvetõen befolyásolja az állományok parazitológiai állapota. Milyen paraziták elõfordulására kell számítanunk ebben a nyitott környezetben?

A férgek jelenlétének egyéb jelei

Elõször is a gyomor- és béltraktusban, valamint a légutakban élõsködõ férgeket vegyük sorra. Ezekkel az egyszerûen fejlõdõ természetes módon megszabadítva a parazitákat minden évben számolnunk kell. Áttelelõ lárváik a legelõn minden tavasszal megtalálhatók. A tavaszi élet zsendülésével nyugvó állapotukból feléledve az év elsõ fertõzõdési forrásait képviselik. A már egy legeltetési idényt megért álla-tokra nézve ez különösebb veszélyt nem jelent, mert a szervezetük az aktív immunitás következtében felkészült a fertõzõdés kihívására.

A tavasszal született bárányok azonban a fertõzõdés hatására megbetegedhetnek.

természetes módon megszabadítva a parazitákat

Sokat segíthet egy védekezési stratégia kialakításában, ha tudjuk, hogy a hazai, kontinentális klíma viszonyai között mi jellemzi a kérõdzõk fonálférgeinek dinamikáját a legelõn. Erre a legfrissebb szakirodalmi adatok nyújtanak tájékoztatást. Az ábrából az olvasható ki, hogy minden tavasszal a legelõn található a téli idõjárást túlélõ féreglárva, amelynek mennyisége fokozatosan csökken.